A köszönetet a kuratórium csak tolmácsolja azoktól, akiknek a segélyt továbbítja: kispénzű idős nyugdíjasoktól, többgyermekes ifjú családoktól.
Joggal tette (tettük), hiszen valóban minden tisztelet és köszönet megilleti azokat, akik adóbevallásuk kiállítása közepette nemcsak arra gondolnak, hogy személyi jövedelemadójuk 2 %-ának sorsáról maguk dönthetnek (1 % az egyházaknak, 1 % a civil szervezeteknek), hanem ezen a második 1 %-on belül a mi szakmai családunk alapítványának adószámát adják meg kedvezményezettként: 19639903-1-43.
A köszönetet a kuratórium csak tolmácsolja azoktól, akiknek a segélyt továbbítja: kispénzű idős nyugdíjasoktól, többgyermekes ifjú családoktól. Sajnos nem sok kollégának és családjának jut majd belőle az idén (pontosabban mivel év végén várható az utalás nem éppen szép szakkifejezéssel „időbeli elhatárolással” csak 2015-ben). 2014-ben azonban szerencsére ennek négyszerese került számlánkra, ami azt jelentette, hogy a 2012-ben felvett fizetések alapján befizetett adó 1 %-ából húsz-huszonöt család nehézségein enyhíthettünk az 5000-10 000 forintos segélyekkel.
Minden évben kollégáinknak és minden adózónak is számot adunk egyidejűleg a hivatalból kötelező elszámolással – arról: mire is ment a pénz – ez törvényi kötelezettség, hisz tulajdonképp állami pénzzel sáfárkodunk. Megfogalmazzuk kérésünket is: az adózók gondoljanak ránk is, amikor kitöltik rendelkezési nyilatkozatukat.
Az őszi köszönést és a tavaszi kérést, összekapcsoljuk, hogy érzékelhetőbb legyen: miről is beszélünk.
Miről is beszélünk ?
Arról, hogy nem szeretnénk szőnyeg alá söpörni gondjainkat és azokat a gondolatokat, amelyek akkor foglalkoztatnak, amikor elkezdünk számolni, akár visszafelé, akár előre. A „visszaszámoláskor” arról: tulajdonképpen hányan is voltak, akik minket választottak, mire lesz elég ez a pénz (szerencsére természetesen nemcsak az 1 %-okra építhetünk), előre tekintve arról: mi mindenre kellene meg alapítványi támogatást adni.
Merthogy mondani sem kell talán: az idei felajánlások összege akár elkeseredésre is okot adhat. Nem az ötven-egynéhányezer forint, amit kaptunk, hanem a fölötte lévő, amit nem kaptunk meg. Óhatatlanul számolni kezdünk: hányan is választottak minket ? 54.000.- összesen 5,400.000,- Ft 1 %-a. Egy újságíró kolléga, akinek mondjuk 200.000 forint a havi jövedelme, az évi csaknem két és fél millió forintja alapján három és félszáz ezer adó befizetésére köteles, s ennek 1 %-a, amit alapítványnak felajánlhat 3500,- forint. Vagyis az 54 ezer forintot 15-20 adózó felajánlásából utalhatták át. És ha az alapítvány a minimális 5000,- Ft-ot utal segélyként, akkor legfeljebb 11 kolléga kaphat ebből az összegből egyszeri segélyt. Volt már, aki (tegyük hozzá: véleményünk szerint is joggal) megalázónak tartva visszautasította… Gondoljuk el: csak a néhány hónapban több mint ötven kollégánk tarthatott volna igényt hagyományos munkanélküli segély-kiegészítésünkre, amit 25 éve, alapítványunk még „alapesetként” fogalmazott meg. (És a temetési segélyt nem is említem, hiszen az átlagtemetések 300.000 forintos összegéhez hadd ne arányítsuk ezt a segélyalapot…)
Arról is beszélhetünk: miért nem értik még sokan – a mi kollégáink közül is -, hogy tulajdonképp nem tőlük várunk több pénzt, támogatást, nem az ő zsebükben turkálunk. Az a pénz, amiből kérünk, várunk már nem az övék, „elméletileg” már befolyt az államkasszába, amikor kiszámolva beírták adóbevallásukba. A régen alkotott törvény teszi lehetővé, hogy a számított adó 98 %-ával a költségvetés, 2 %-ával az, adózó gazdálkodik…
Az adóbevallás óráiban tehát nemcsak arról nem szabad megfeledkezni, hogy érdekvédelmi tagdíjunk levonásra kerüljön az „adóalapból”, hanem arról sem, hogy saját befizetendő adónk 2 %-ának „elosztásában” segíthetünk a költségvetési szerveknek…
Arról is beszélhetünk: tudjuk, nem mi tartjuk egyedül a markunkat, tudjuk milyen sokan várják ezt – és joggal – a kollégáktól és családtagjaiktól is. Jó helyre kerül a pénz a kisfiúnk, kislányunk iskolájának alapítványánál is, a kórházban is, ahol nemrég olyan gonddal ápoltak vagy éppen valamelyik helyi vagy akár országos szociális intézménynél. Nem is tőlük sajnáljuk a felajánlást… Csak éppen az bánt, hogy tudjuk, milyen sokan nem töltik ki nemtörődömségből, vagy puszta feledékenységből a „rendelkezési” nyilatkozatot.
Miről írjunk hát ez idő tájt ?
Amikor a honlapra írjuk ezeket a sorokat, arról sem feledkezhetünk meg, hogy kiknek írunk. Az írástudóknak is szólnak szavaink, akiknek nemcsak saját maguk meggyőzésében lehet szerepük, hanem kik másokkal is megértethetik országos, vagy éppen városi, megyei lapjaikban, mire szolgálnak az adóbevallás rendelkezési lapjai. És mellettük a lapszerkesztőknek, a hirdetésszervezőknek, akik helyt adnak (sőt, olykor üzletelve is) az 1 %-ok felajánlását kérő, mondhatni (nem sírunk, csak tényt rögzítünk) szegény alapítványok közleményeinek.
Az őszi beszámolók és a tavaszi kérések idejében néha-néha jelennek meg, hangzanak el riportok, tudósítások a bevallásokról és felajánlásokról, de sajnos jócskán akad bennük még inkább amolyan rácsodálkozás, pontatlanság… Kevés az időben megjelenő figyelemfelkeltő írás, s általában minden híradás arról, miként dolgoznak, milyen gondokkal küzdenek az alapítványok. Nem hurráoptimista jelentésekre lenne szükség, inkább csak arra, hogy az olvasó, a hallgató, a tévénéző érzékelje, mit jelent a civil szervezeteknek a lakosság támogatása, a szakmabelieknek pedig különösen a szakmabeliek támogatása. akár közvetlen adományokban, akár az 1 %-os felajánlásokban.
Bizonyára sokan nemcsak arra lennének kíváncsiak, vajon mi lesz az általuk adományozott összegek sorsa, hanem arra is, mi lesz azzal a pénzzel, ami „bent ragad” a költségvetésben. Akár úgy, hogy a NAV valamilyen (milyen?) okból nem utalja át a kedvezményezettnek, (merthogy az ezzel kapcsolatos döntések jelenleg lényegében titkosak) , akár úgy, hogy az adózók nem veszik igénybe az adományozás lehetőségét. Márpedig az idén is az adózók 50 %-a nem intézkedett a kétszer 1 %-ról, és ez öt milliárd forintot jelenthetett…
Bármilyen szabályozás is szól erről, az állampolgárok nem bánnák, ha élelmes tényfeltáró újságíróktól megtudhatnák, hogy mire ment-megy az előzetesen nem betervezett tétel. Márpedig ha a 2 % felének nem lehetett előzetesen helye (hiszen ezt a 2 %-ot nem tervezhették két helyre) akkor is a kb. öt milliárd valahová csak „elköltődött”.
X
Messze száguldottak a gondolatok a köszönetmondás óta…Talán „összeérnek” azokkal a gondolatokkal, amelyeket dr. Elek István, az alapítvány május 3l. a Sajtószakszervezet 25. évfordulója óta „az alapítvány örökös elnöke” fogalmazott meg a jubileumi Médiakalendáriumban: „Az alapító okiratban rögzítettük a kölcsönös támogatás fontos elvét, amely önmagunk, a hazai sajtó és média munkavállalóinak támogatása… Az önsegélyezés és a szolidaritás váljanak testvérszavakká.”
Baktai György
az alapítvány ügyvezető elnöke