BÚCSÚ NAGY ERZSÉBETTŐL

Fájó szívvel búcsúzunk a mai napon szeretett kolléganőnktől, Nagy Erzsébettől, és kifejezzük mély részvétünket hozzátartozóinak és barátainak, valamint ismerőseinek, elsősorban pedig leányának, Daniellának és unokájának, Andrásnak. Megrendülten osztozunk az ő leírhatatlan gyászukban.

Nagy Erzsébet a valahai Népszabadság kiemelkedő személyisége volt évtizedeken át. Erzsike vagy Zsóka – mert a szerkesztőségben csak így hívtuk Őt – egyik legjellemzőbb tulajdonsága volt az önzetlen segítőkészség. Erre predesztinálta Őt már a külseje is: kedves mosolya, női szépsége önmagában gyógyító erejű volt, ha másoknak, a kollégáknak kellett segítség. Mindehhez az emberek iránti őszinte figyelem és elképesztő munkabírás társult.

De a külcsín mit sem ért volna semmit önmagában: Erzsi mint az egykori népszabadságos gépírócsoport tagja a szakma legkiválóbbjai közé tartozott. Egy ma már csaknem elfeledett, meghaladott foglalkozás volt az Övé: a gép- és gyorsírás. Ebben sokszoros bajnoki címet is szerzett a különböző országos versenyeken.

Azok a kollégáim, akik ma itt vannak a búcsúszertartáson, s akik még a régi, úgymond hagyományos lapkészítésben élték mindennapjaikat, jól tudják, milyen fontos, semmivel sem helyettesíthető részlege volt egy szerkesztőségnek a gépírók közössége. A gépíró volt sok esetben az első kritikusunk, segítőnk és társunk az alkotás folyamatában. Az újságíró számára a gépírócsoport gyakran egyféle ösztönző menedékhelyként is szolgált.

A gépírókból aztán a számítógépek bejövetele után beírók lettek, majd amikor az újabb lapkészítési forradalmak is elérték a szerkesztőségeket, volt, aki távozott, esetleg nyugdíjba ment, ha az évei megengedték, és volt, aki rovattitkárnővé, helyesebben mondva, rovatasszisztenssé lett.

Erzsike is váltani kényszerült ekkor, de Ő egy régi álmát tudta megvalósítani: a levelezési rovat aktív munkatársává avanzsált. Ezen a pályán is kiemelkedő szerepet vitt, és itt is a segítő énjét tudta kibontakoztatni teljes mértékben.

A szerkesztőségi munka további átalakulása és az idők rohamos változása azonban hamarosan a hagyományos levelező-rovatok megszűnését hozta magával. És Nagy Erzsi számára is eljött a nyugalomba vonulás ideje: életkorát meghazudtoló fiatal nyugdíjas lett belőle. Ettől kezdve minden szeretetét és aktivitását Daniella lánya segítésének és szeretett Andriska unokája patronálásának szentelte.

A munkahelyi körülmények megváltozása egy területen nem korlátozta Nagy Erzsit: a közösségi munkában. Mint a Sajtószakszervezet Népszabadságnál működő alapszervezetének tagja, különböző vezetői pozíciókban mindvégig részt vett a szociális és közösségi feladatok ellátásában. Ambícióval, szakszerűen, fáradhatatlanul és önzetlenül végezte ezt a munkáját is, amíg az egészsége engedte.

A volt és jelenlegi szakszervezeti kollégák, valamint a Sajtószakszervezet elnöksége nevében itt és most is szeretném kifejezni hálámat Erzsike példamutató és áldozatos közösségi munkájáért.

Az utóbbi pár évben már csak telefonon tartottuk a kapcsolatot Erzsivel: aztán a telefonok ritkultak, a legutóbbi beszélgetéseinkkor pedig már egyre többet panaszkodott erős fájdalmaira, rokkant állapotára. És nemrég a telefon is elnémult örökre.

Nagy Erzsébet élete utolsó pillanatáig méltósággal viselte a test kegyetlen megpróbáltatásait. A szívemben őrzöm, és őrizzük mindnyájan, akik itt vagyunk, Erzsike emlékét. Úgy emlékszünk rá, mint amilyen egész életében volt az utolsó időket leszámítva: a jókedvű, szépséges, bájos, szeretetreméltó és mindig segítőkész barátra.

Isten nyugosztalja őt haló poraiban!

Tripolszky László,

a valahai Népszabadság munkatársa

(Azt emlékező szöveget Nagy Erzsébet temetésén 2019. augusztus 23-án délelőtt az Új Köztemetőben az egykori Népszabadság külpolitikusa, Dudai Péter olvasta fel.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.